A Tégláson élő nemes Szőke családnak egyik tagja, János, 1620 körül Erdélyben, Ercsén telepedett le. Fia, Zsigmond elvégezte a kolozsvári református kollégiumot, majd rövid tanitóskodás után lelkészi pályára lépett. 1737-ben bekövetkezett halálakor a Torda megyei Erdőcsinádon volt lelkész és Görgényszentimrén esperes. Ő használta először az Ertsei nevet.

E nevet előfordulása óta már 10 nemzedék viselte, illetve viseli. Ertsei, Ertsey, Ercsei és Ercsey alakban egyaránt előfordul. Mindegyik alak egyértelműen ugyanazon családot jelöli, az írásmód a helyesírás ingadozásának, illetve változásának megfelelően módosult.

A Szőke család alkalmasint használt címert, azonban erről nincs adatunk.
A máig használt családi címert Zsigmond 1629. július 13-án nyerte Bethlen Gábor fejedelemtől. A címert az Erdélyben működő református lelkészek egyetemlegesen kapták a fejedelemtől. Az Ertsey családon kívül használta e címert a Csűrös, a kelementelki Ravasz, valamint a Molnár – más néven Szánthay család is.
A címeres nemesítő levél sorsáról nem tudunk, talán lappang, de valószínűbb, hogy elpusztult.

A család az idők során kiterebélyesedett. Egy ága Erdélyben maradt, ők a Maros és a Zsil völgyében élnek. A Bihar vármegye nyugati - alföldi - részébe költözött ág, csakúgy, mint az erdélyi, megmaradt a református hiten. Egy másik ág - ma főleg az ország északi és déli részében élnek - áttért (ha messzebbre tekintünk vissza az időben: visszatért) a katolikus hitre.
A családnak mintegy 300 – élő, illetve valaha élt – tagjáról van tudomásunk jelenleg, feltehető azonban, hogy ez a szám a kutatás nyomán elérheti az 500-600-at is. Közülük meglepően sok, 19 választotta a lelkészi hivatást, többen a tanítói pályát. A már említett Zsigmondnak hasonnevű fia is lelkészként működött, az ő két fia ismét e pályát választotta. Egyiküknek, Sámuelnek a fia, Sándor, Nagyszalontán ügyvédkedett. Nevét az irodalomtörténet azért őrzi, mert Júlia lánya nagy költőnkhöz, Arany Jánoshoz ment feleségül.

Nagy hírre tett szert a számos lelkész közül Dániel (szül. 1781), aki filozófiai műveket írt, őt a Magyar Tudományos Akadémia legelső ülésén, 1831-ben tagjává választotta.

A család több tagja nemesi birtokán gazdálkodott. Állami tisztviselők - jegyző, szolgabíró - is kerültek ki közülük. Több orvos, ügyvéd, mérnök, gyógyszerész is volt a családban.
A család jelenleg Magyarországon, Erdélyben (Romániában), Németországban és az USÁ-ban él.

Az eredeti címerkép ugyan nem maradt fenn, de leírása igen. A ma ismeretes címerábrázolások feltehetően mind ezen leírás nyomán készültek. A címerleírás aránylag részletes, azonban több kérdést megválaszolatlanul hagy. Az egyes ábrázolások eltérhetnek egymástól. Ez a címertani gyakorlat szerint nem tekintendő hibának, azonban az idők során számos hibás ábrázolás, illetve címermagyarázat is felbukkant. Nézzük a hiteleset.

Kék pajzsmezoben az úrasztala előtt álló oroszlán balját a nyitott evangéliumon nyugtatja, a jobbjával pedig egy felhőből előtűnő angyal által feléje nyújtott kard után nyúl. A kard pengéjén a következő felirat olvasható: Arte et Marte Dimicandum.
A pajzson koronával ékesített sisak nyugszik, két oldalán foszlányokkal, a sisak dísze három fehér strucctoll.

A felirat többféle módon ültethető át magyarra. Az ars jelentése művészet, kevésbé ismert, de gyakoribb jelentései: ügyesség, gyakorlottság, fortély, fogás. Mars hadisten nevéből erednek a háború, csata, vitézség stb. Dimico: harcol, vív, viaskodik. A mondat jelentése tehát: művészettel és fegyverrel küzdeni. A "művészet" a szó, a szónoklat, az igehirdetés, a tanítás művészetére utal, a fegyver nem csak a kardra, de általában az erőre is. Az ige erejével, művészetével és fegyverrel küzdj!

Az úrasztala gyakran kerek, néha szögletes asztal, mindig van rajta terítő. Ez az idők folyamán emelvénnyé, sőt oltárrá is módosult. A felirat a kard pengéjéről átkerült a pajzs mezejére. A címer képe és szövege tökéletes egységet képez, ennek ellenére számos szakkönyv félremagyarázza. Lehetséges, hogy a család katolikus ágánál uralkodott el az oltárszerű ábrázolás.