1520–1530 tájáig a magyarság a római katolikus vallást követte. A szétszakított országban – nyugaton Habsburg király, keleten fejedelem, közben a török – igen gyorsan teret nyert a protestantizmus az erdélyi fejedelemségben elsősorban, de országszerte másutt is.

A tiszántúli, erdélyi nemesség még az 1500-as években, de ha akkor nem, akkor az 1600-as években már bizonyosan áttért a protestáns – elsősorban a kálvinista – vallásra. (A székelyek kivételt képeztek.) A nemes családok valószínuleg inkább kitartottak a hitük mellett az ellenreformáció idején a XVII. században, mint a jobbágyok. Érdekes, hogy a szinte tiszta református Tiszántúl (Szatmár, Szabolcs, Bihar) mellett Szeged és környéke inkább katolikus volt, illetve maradt.

A vázolt általános tendencia mellett szép számban voltak egyedi esetek is, valaki a házastársa kívánságára, vagy egyéb okok miatt változtatott vallást. A környezet hatására szép példa a zeleni Boros család esete: a Felvidékrol Szeged környékére került család katolikus volt és ma is az, egy ága azonban Békésben evangélikus környezetbe kerülvén, nem csak áttért e hitre, de még lelkész is került ki a családból.

Nem meglepő, hogy az Ercsey családnak is van református és katolikus ága.